Egy érdekes élményben volt részünk: Rebeka egyszer csak mesélni kezdett... Egy mesét, amit ő írt. :o) 8 nap múlva lesz 6 éves.

Rebi mese

A mesét ő arról a papírról "olvasta fel", amire előzőleg ő rajzolta le a történetet. Arra kért engem, hogy írjam le neki az általa mondott mesét papírra. Ennek azonnal neki is láttunk. De azonnal láttam, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen ő még sosem mondott tolba semmit, nem tudta, hogy hol kell megállni a mondókával, hogy apa le is tudja írni. :o)

Ezért rögtön előkaptam a fényképezőgépet, s mondtam neki, hogy felvesszük, amit mesél. Így nem kell őt folyton megszakítanom, s a felvétel után mondatonként le tudom írni a mesét.

Természetesen a vidó mellett is itt ült, együtt "írtuk" le a mesét, közbe-közbe szólt, így a rajz, a videó, de főleg az ő javításai nyomán kialakult a mese.

Virág tanyája elveszett

Virág egy napon kiment a szép füves rétre sétálni. Látta, hogy egy stopos plakátot tett a gazdája a kis kunyhójának az ajtajára. Elkezdett sírni, hogy elveszíti a tanyáját. Látott egy másik bocit, akinek az volt a neve, hogy Kokárda. Kokárda bocis kakókat csinált. Kokárda megkérdezte Virágot, hogy miért sír? Azért sírok, mert elveszítettem a tanyámat. Kokárda megmondta neki, hogy ne bánkódjon: adott neki a boci kakakójából, és itt a vége, fuss el véle.

Szerző: Schulmann Rebeka
2010.10.22 19:15

 

Kapcsolat

Írjon nekem! schulmann.istvan@gmail.com