Szép ez a vers, mindjárt itt van két fordításban is:
Rudyard Kipling: Ha…
Szabó Lőrinc fordítása
Ha fejedet megőrzöd zavarban, bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban, de megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt. Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt, s mégse játszod a bölcset és a jót.
Ha álmodod, de nem úr az álom rajtad, gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is megmarad nyugalmad, s nincs oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az igazságot amit kimondtál, más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már, s tört szerszámmal előlről kezded el.
Ha van szíved, hogy mindazt amit elértél, ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér, s ne legyen róla többé egy szavad;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked, ideged, izmod régesrég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned, csak a tudat, hogy ki kell tartanod.
Ha tiszta tudsz maradni tömegben, s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen, ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy fiam.
Kosztolányi Dezső fordítása
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van, összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.