A két világháború főbb különbségei

Az első világháború esetében egy bonyolult világpolitikai helyzet kialakulása vezetett a harcok megindulásához, mely a világ gyarmati újrafelosztása körül kialakult vetélkedésben gyökerezett. A régi nagy gyarmatosító hatalmak ugyanis – Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország (utóbbi Közép-Ázsia és Szibéria gyarmatosítója volt) – a századfordulóra már megszerezték a Föld értékesebb területeit (egyedül Anglia 30 millió km2-es birodalommal rendelkezett), míg velük szemben, a feltörekvő, frissen megalakult európai hatalmak – mint Németország és Olaszország – lemaradtak a gyarmatszerzésekben és csupán az értéktelenebb területekért szállhattak versenybe. A Monarchia régi hatalmi befolyását szerette volna visszakapni, Németország – 1871 óta egységes és létező birodalomként – gazdasági erejéhez méltó világhatalmi szerepre áhítozott, Olaszország pedig rivalizálva a franciákkal, sokkal nagyobb gyarmatbirodalomra vágyott. Az első világháború tehát a régi és új gyarmatosítók közti versengés és vetélkedés alapkonfliktusából fejlődött világméretű küzdelemmé.

Ezzel szemben a második világháború a megelőző világégésben vesztett Németországnak és annak vezérének Adolf Hitlernek (illetve a nácizmusnak) a világhódító szándékai miatt robbant ki. A második világégés kirobbanása a német náci párt ideológiájában, Hitler retorikájában és a lebensraum alapfelfogásában már az 1930-as években kódolva volt. A lebensraum nagyobb életteret [országot] követelt a magasabb rendű németségnek, mely csakis hódításokkal és Európa meghódításával válhatott valóra, Hitler szerint.

Az első világháború esetében már jóval a harcok megindulása előtt kialakultak a szemben álló szövetségek: Németország, Olaszország és a Monarchia már 1882-ben összefogtak egymással – létrehozva a Hármasszövetséget – míg a másik oldalon Anglia, Franciaország és Oroszország – 10 évvel a háború megindulása előtt megalakították az antant szervezetét. Ezzel ellentétben a második világháborúban csak a küzdelem kezdetén (1940-ben) jött létre aláírt szövetségi szerződés: Háromhatalmi egyezmény (Németország, Olaszország, Japán) és az is csak az egyik oldalon, míg a másik oldal csak bőven a háború alatt szerveződött meg: Atlanti charta (1941augusztus 14.) néven.

A két háború jellegében nagy eltérést mutat: míg az első világháborúban az öt nagy fronton – a nyugatin, a keletin, az itáliain, a balkánin és a mezopotámiain – állóháborús küzdelem folyt (lövészárok-harccal), addig a második világháború az egyes európai (és más kontinenseken elhelyezkedő) országok német-olasz-japán lerohanásáról „szólt” illetve az ezt követően Európában a kétfrontos (nyugati-keleti, amerikai-szovjet) ellentámadásról. Míg a „nagy háborúban”, 1914 és 1918 közt évekig alig mozdultak a demarkációs vonalak, addig a második nagy világégés során a gyors előretörések, villámháborús hadműveletek játszották a főszerepet. Míg az egyikben a lövészárkok közt húzódó szögesdrót akadályok leküzdése, a mustárgáz bevetése, a szuronyos puskák alkalmazása játszotta a főszerepet, addig a másikban a sok száz illetve ezer kilométeres előretörések, hatalmas harckocsi csaták, városi harcok és bombázások jelentették a markáns jellemzőket.

A két világháború közt lényeges különbséget jelentett az is, hogy míg az elsőben fontos országok váltottak tábort, illetve szálltak ki a harcokból, addig a második világháborúban jóval kevésbé fordult elő ilyesmi (és amennyi ilyen eset akadt, az is inkább a harcok végén volt jellemző). Ami a konkrét eseteket illeti: az első világháború kezdetén, 1915-ben Olaszország, majd 1916-ban Románia jelentette be átállását az antant oldalára, később pedig 1917-ben Szovjet-Oroszország szállt ki a harcokból (Breszt-litovszki béke: 1918 március 3.), illetve az USA lépett a helyükbe (1917 április 6.). A második világháborúban a két, szemben álló tábor nem változott (legfeljebb csatlakozások történtek az egyes oldalakhoz) és csak a legutolsó szakaszban fordultak elő átállások, mint például Románia 1944 augusztus 23-án (a német szövetségből kilépett és a Szovjetunió oldalára állt).

Mindkét háborúban kiemelkedő szerepet kaptak az oroszok, de egészen eltérő módokon: míg a második világháborút végigharcolták (az 1941 júniusi német lerohanástól az 1945 májusi német kapitulációig), addig az első világháborúban csak 1917-ig vettek részt, amikor november 7-én a Lenin vezette bolsevik puccs véget vetett a cári Oroszország által kötött antant kötelezettségeknek. Nagy tehát a kettő közt a különbség, hiszen míg az első nagy világégés végkimenetelében nem volt meghatározó szerepük, addig a másodikban megkerülhetetlenül fontos, mondhatni döntő jelentőséggel bírt részvételük. A sztálingrádi csatát követő 19-20 hónapban kiűzték a németeket országukból, majd újabb 7 hónap alatt egészen Berlinig tolták vissza a Wehrmacht erőit (megnyerve a háborút).

Persze mindehhez kellett az is, hogy 1944 június 6-án Normandiában a szövetségesek is új frontot nyissanak, azért a háborús terhek viselésében tagadhatatlanul nagy volt a részük. Ezen a téren pedig óriási a különbség a két világháború között (orosz tekintetben)

Az oroszok mellett a franciák háborús részvételének jelentősége is nagy eltérést mutat a két háború között. Az elsőben a németek nem voltak képesek legyőzni nyugati szomszédjukat, mint ahogyan országukat és fővárosukat sem tudták megszállni. Az 1914 augusztus 4-én meginduló német támadás és az 1918 őszi német összeomlás között a legtöbb, amit a németek képesek voltak elérni, az Párizs 22 km-re történő megközelítése volt. Ezzel szemben a második világháborúban Hitler csapatai 1940 május 10-én indultak meg Franciaország ellen és június 14-én már Párizs utcáin masíroztak. Alig több, mint egyetlen hónap alatt elesett Franciaország, melyet a későbbiekben a hitleristák két részre osztottak: egy megszállt (északi) és egy behódoltatott (déli) területre (vichy-kormányzat). A második világháború későbbi éveiben főleg Anglia, az USA és a Szovjetunió tudott csak szembeszállni a nácikkal. A fordulatot az 1944-es normandiai partraszállás hozta: a franciák hazájuk felszabadítását követően (és annak során) kezdtek újra harcot a németekkel. Szerepük tehát – éppen fordítva, mint az oroszok esetében – inkább az első, mint a második világháborúban volt meghatározó.

Japán a harmadik olyan ország, melynek háborús szerepe óriási különbséget mutat a két nagy világégés tekintetében. A felkelő nap országa 1914-ben az antant, vagyis a nyugati hatalmak oldalán lépett az első világháborúba és végig a németek ázsiai területei ellen vívott küzdelmet a kínai Santung tartományban és a csendes-óceáni Mariana-, Karolina és Marshall szigeteken. Szerepe tehát nem volt kiemelkedő és a szövetségeseket támogatta. Ezzel szemben a második világháborúban már „főszerepet” játszott és a fasiszta hatalmakat támogatta. 1940-ben alapítója volt a Háromhatalmi egyezménynek, 1941-ben megtámadta az USA -t és a háború alatt a nyugati hatalmak ellenfele lett. Japán egészen 1945 szeptemberéig hadat viselt Amerikával, olyan jelentős csatákba bocsátkozva vele, mint a Midway -i és leytei tengeri csata (Fülöp-szigetek) illetve az Iwo Jima és Okinawa elfoglalásáért vívott küzdelem.

A két háború eltérő jellegéről (hadászati, harcászati szempontból) már esett szó, ám fontos kiemelni azt is, hogy a tömeges háborús bűnök, hihetetlen kegyetlenségek és népirtások (zsidó és cigány holokauszt) főleg a második világháború velejárói voltak. Míg a nagy háborúban (így nevezték 1939-ig az első világégést) a harci események a frontokra szorítkoztak, addig a második világháborúban a nácik nagyon komoly pusztítást és kegyetlenkedések sorát hajtottak végre az általuk megszállt területeken is. Megsemmisítő táborokba vitték a 11 milliós európai zsidóság felét, komplett falvakat irtottak ki egy-egy megtorlás során és a Szovjetunióban Einsatzgruppe különítményeik milliókkal végeztek (zsidókra, kommunista gyanús egyénekre és partizánokra „vadászva”). A két világháború a hátországok bombázásit tekintve is nagyon eltért: míg az első világégésben ez nem volt jellemző, addig a másodikban százezrek halálát okozta (pl egyik oldalon Drezda szőnyegbombázása, a másikon London bombázása illetve V1 – V2 rakétákkal való lövetése).

A két nagy háború közt nagyon fontos különbséget jelentett az alkalmazott fegyverek bevetése: míg az első világháborúban (a szárazföldi hadviselés terén) a géppuska, az ágyú (tüzérség) és a harci gáz képviselte a legpusztítóbb és legtöbbet alkalmazott fegyvereket, addig a második világháborúban a harckocsik jelentősége volt a legnagyobb. Mind a németek, mind a szövetséges hatalmak több tízezer páncélost gyártottak le 1939 és 1945 között, melyek a legnagyobb hadjáratok, csaták és harci események főszereplői lettek a későbbiekben. Nyugat-Európa német lerohanásában, a Szovjetunió német megtámadásában (Barbarossa hadművelet) ugyanúgy kulcsfontosságúak voltak a harckocsik (és páncélvadászok), mint a nagy német ellentámadásokban (Ardenneki offenzíva, Kurszki tankcsata) és a nagyvárosokért vívott harcokban.

A legfejlettebb Wehrmacht harckocsik (Panzer IV., Panther, Tiger) állták a versenyt mind a szovjet hadiipar legjobb tankjaival (T-34/85), mind a szövetségesek legkorszerűbb páncélosaival (Sherman Firefly), sőt több tekintetben föléjük is kerekedtek. A páncélos fegyvernem egyértelműen a második világháború fő fegyvere volt, az első világégésben megjelenő harckocsik (pl Mark I.) katonai, hadászati jelentősége elenyészőnek mutatkozott.

Az első világháború legvégére a legfőbb vesztes Németország – boksz hasonlattal élve – nem kapott olyan mérvű kiütést, mint a másodikban. Tény, hogy gazdasága a harcok végére kimerült, uralkodóját (II. Vilmos császárt) egy gyors és rövid forradalom zavarta el és a frontokon komoly vereséget szenvedett, ám ha mindezt összevetjük mindazzal, ami a második világháború végére érte (1945 május 7.), jelentős különbséget láthatunk. Városai romokban hevertek (Drezdát földig rombolta a brit szőnyegbombázás), 7 millió polgára hunyt el a harcokban (ebből 5,3 millió katona) és az ellenséges seregek szinte minden jelentős városába bevonultak. (Berlint az oroszok vették be.) Az első világháborúban Németország városait nem szállták meg idegen csapatok, fővárosának épületeit nem lőtték rommá orosz ágyúk és harc sem folyt német földön.