No, most majd megmondom a tutit

Irónia, szarkazmus, fekete humor… Ilyet még nem olvastál tőlem. Azoknál a bejegyzéseknél, ahol idegen szerző munkáját idézem (általában egyben), minden esetben fel van tüntetve a forrás. Erre nagyon ügyelek, egyrészt mert nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, másrészt meg szeretném elkerülni a plágium vádját.

No, ezt itt és most nem teszem meg. Ez egy olyan bejegyzés, ami nem érdemli meg a forrás megjelölését. Ennek az oka, hogy itt most nem példát akarok állítani a cikk idézésével, nem méltatni akarok, hanem elmondani azt, hogy valami nem tetszik. [Nagyon közel áll ehhez a cikkhez a Gondolat a motivációs szakemberekről című bejegyzés.]

Ez volt az első terv:

• Most vastagon szedve és aláhúzva a saját véleményemet olvashatod, normál szedéssel az eredeti szöveg. (Próbáltam valahogy olvashatóvá tenni…)

No, de ezzel sikerül teljesen olvashatatlanná tenni tenni az írást, mert több volt benne a saját véleményem, mint az írás. Úgyhogy, végül:

• Az eredeti írás idézet stílusú, a saját írásom meg alatta van. Így nem látszik az eredeti írás tagolása (bekezdések), de végül rájöttem, hogy ez semmit nem vesz el az értékeiből. Amik jobbára nincsenek neki…

Az igaz út mindig nehezebb

Egy közhelyet használ címként. Tulajdonképpen már itt kezdett bosszantani az írás.

Szerinted mi a közös a sikeres és boldog emberekben? Néhány dolog közül az egyik például az, hogy soha nem akartak a legkisebb ellenállás felé haladni útjuk során. Azaz, nem választották soha a könnyebb utat csak azért, mert az egyszerűbbnek tűnt. 

Ezek szerint egy sikeres ember (Mit is jelent egyébként az, hogy sikeres?) ha könnyebb utat (Ez is mi a farncot jelent?) talál, nem megy rajta végig, mert az könnyű? Másképp kérdezve: Ha van egy könnyebb út és egy ugyanolyan eredménnyel kecsegtető, de nehezebb út, akkor a sikeres ember csak azért is majd a nehezebbet választja? Ez az első bekezdés már olyan képzavart hozott a könnyű út/nehéz út/sikeres ember fogalmak röptetésével, hogy máris töpörödtem egy kicsit, mert érzem, hogy én még sosem választottam nehéz utat… Vagy mégis?

A könnyű soha nem értékes. Az értékes pedig soha nem könnyű. 

Hú… Ekkora bombasztikus általánosítást… 100%, hogy ezt a mega megállapítást olyan britt tudósok empirikus tapasztalataira alapozták, akik 150 éve vizsgálják a témát.

Szóval, ott tartunk, hogy egy közhelyes cím után kaptunk az arcunkba egy képzavart és egy tuti megállapítást. Mondom, ugye, már négy mondat után megvan az érzés, hogy messze vagyunk még a sikertől!? Még egyszer könyörögve kérem, mondja már meg valaki egyébként, mit jelent az, hogy sikeres ember!

Sylvester Stallone

No, ha én kicsi vagyok, itt az ideje valaki nagyot említeni

Rocky című filmjének a forgatókönyvét több tucat producer utasította vissza, mielőtt valakinek megtetszett volna. Stallone a Rocky előtt csak mellékszerepeket kapott, vagy statisztaként dolgozott kisebb filmekben. De a nehezebb utat választotta.

Végre, egy példa, hogy mit is jelent a „nehezebb út”…

Megírt egy forgatókönyvet és addig ment, amíg valaki pénzt nem fektetett bele.

Itt megint egy képzavar van: Stallone írt egy forgatókönyvet és házalt vele. Nem tetszett senkinek. De addig ment, míg valakinek meg nem tetszett. Tiszta sor. Ez előtt, vagy ezzel egy időben olyan szerepeket vállalt el, amiket csak kapott. Mi itt a nehezebb út? Ez két párhuzamos történet? Logikailag nekem nem jön össze… Ismert színész akart lenni, ezért több dolgot is tett egyszerre… Hol van itt a nehezebb út? Az sem lett volna könnyebb, hogy a statiszta szerepből előbbre jusson…

Majd amikor ez megtörtént, mindenki ellene volt annak, hogy ő játssza el a film főszereplőjét, Rocky Balboat. Azonban mint filmtörténetileg ismeretes, mégis beleegyeztek, hogy ő kapja meg a főszerepet. Minden szempontból a nehezebb utat választotta és a siker rá is talált. Ez egy a sok száz, vagy ezer olyan történetből, ami bizonyítja, hogy a nehezebb út mindig a sikerhez és a boldogsághoz vezet el bennünket. 

Szuper. Gondolom a szerző még legalább 100 ilyen hasznos és képzavaroktól mentes példát tudna mondani. Végül is ezeket a példákat tucatjával olvashatjuk a hasonszőrű szerzők siker könyveiben. Csak halkan, zárójelben, gyök alatt kérdezem, nincs -e véletlenül olyan példája, hogy főhős a nehezebb út végén a teljes kudarcba ért el, s a legnagyobb sikertelenségben múlt el?

Nem azért mondom, de mintha rémlene, hogy a „mindig” típusú megfogalmazás a negatív kognitív torzítások közé tartozik… Nem várom el persze egy szakértőtől, hogy otthon legyen a pszichológiában…

Aki azonban mindig a könnyűt keresi, az ne csodálkozzon, ha csak kergeti az álmait. Te melyik kategóriába tartozol?

Végre! Azt hittem, sosem mondja már ki azt, hogy én egy kis pondró vagyok.

Életed során melyik volt jellemzőbb rád? Kicsit gondolj vissza eddigi életedre. Különböző helyzetekben hogyan döntöttél és miért? Ezekből rá fogsz jönni, vajon a könnyebb vagy a nehezebb úton jártál eddig. Most szeretném leszögezni, semmi baj nincs azzal, ha eddig a könnyebb utat jártad.

Hú, ez megint ütött. A mester feloldozást adott nekem. Érzem, hogy sánta az életem, mert eddig mindig a könnyű utat jártam, de ezzel nincs baj. Köszönöm! De, igen. Mégis. Én azt mondom, baj van velem. Baj az, hogy eddig csak a könnyű utat választottam, mert így nem leszek sem sikeres, sem Stallone.

Volt idő, mikor én is így tettem,

Jaj. Ki gondolta volna, hogy az író nem a szokásos utat járta be. Gyarló volt. De ezt kinőtte. Megváltozott. Olyan szokásokat vett fel, amik sikeressé tették. Például, ő már nem jár  a könnyű úton. Eljutott a megvilágosodáshoz. És még nincs 25 éves… Irtózatosan nagy szerencséje volt, hogy ezt elérte. Nem, nem is szerencse. Hiszen az a kitartó és szorgalmas munka, a nehéz út választásának eredménye. A szerencsés én vagyok, hogy a világnyi tapasztalatból – némi készpénzért cserébe – én is megkapom a fényt…

és meggyőződésem, hogy ezen szinte minden ember átesik. A lényeg a jelen, csak arra van befolyásunk.

Aha, egy újabb közhely, már hiányzott! Csak a jelenre van befolyásunk, de arra aztán nagyon. Főleg, ha a nehezebb utat választod, mert akkor aztán tutira a jelened mestere leszel…

Ha egy boldog életet szeretnél élni és sikeres akarsz lenni,

Hoppá! Boldogságról eddig nem volt szó! Mi az összefüggés a boldogság és a siker között? Nyilván ez egy költői kérdés akart lenni tőlem, hiszen ezt mindenki tudja. Vagy nem?

akkor mostantól muszáj lesz egy olyan úton haladnod, amit előtted nem taposott még ki senki. 

Már fenn sem akadok azon, hogy kiderül, hogy a nehezebb út nem csak hogy nehezebb, de még senki nem járt rajta. Bakker! Eddig azt hittem, megúszom annyival, hogy nehezebb utat választok. De, nem, hiszen kiderült, hogy járatlan nehezebb utat kell választanom…

Mindig megnyugtat az a tudat, ha járatlan úton haladok.

Egészen furcsa perverzió lehet ez… Ha nem tekintem perverziónak, akkor meg az zavar, hogy szerintem az ismeretlen út inkább izgalommal kellene, hogy eltöltsön valakit, no de ez lehet, hogy csak az én meglátásom.

Mert akkor tudom, hogy valóban a saját utamat járom. A saját utunkat járni pedig soha nem a könnyebb választás.

A saját út mindig valami deviancia kell legyen? Nincs olyan, hogy a saját utamat járom, és ez könnyű is? Szerintem erre is tucat példa létezhet. De megrémültem, hogy nincs ilyen, hát kitaláltam egyet *

Milyen munkahelyen dolgozol most? Mi lenne, ha adódna egy jobb lehetőség, de ahhoz ki kellene lépned a komfortzónádból

Jaj! Nagy kő esett le a szívemről. Azt hittem, a varázsszó kimarad. Hiszen, ami a komfort zónán belül van (mellesleg ez is egy precízen megfogható dolog **) az csak gyenge és átlagos lehet. Ott nincs semmi, csak sz…r, onnan ki kell lépni, persze, ez sem közhely.

– mondjuk, el kellene költöznöd a városból, ahol laksz. Vagy mi lenne, ha esetleg az országból is el kellene hozzá költöznöd? A fizetésed jóval magasabb lenne és a lehetőségek száma is megsokszorozódna. Hogy döntenél? A legtöbb ember ilyen feltételek mellett is a maradás mellett dönt, hiszen az lényegesen kényelmesebb. De a kényelem az álmaid legfőbb gyilkosa.

Közhely figyelmeztetés!

A döntés a kezedben van.

Közhely figyelmeztetés!

Egy kényelmes, de átlagos élet, vagy egy kihívásokkal teli, átlag feletti élet.

A jó vagy a rossz? Érzed ugye te is, hogy a kényelmes és átlagos az azért elég f…os. No, de a kihívásokkal teli, az már magában is átlag feletti…

Az átlagot és az átlag felettit pedig nem feltétlenül pénzben értem. De mondhatnám úgy is, hogy az álmaid nem kopogtatnak be, amíg te meccset nézel otthon a tévében.

Mert ha nem otthon és nem meccset, akkor bekopogtat? Bekopog, átölel és a fülembe súgja? „Én vagyok az álmod!”

Az álmainkért nekünk kell megmásznunk a meredek hegycsúcsokat.

Közhely figyelmeztetés!

Aki pedig hajlandó erre, az valóban el is fogja érni őket.

Véget ért az üzenet irodalmi része. Itt pedig nyilván rátérünk arra, hogy megvilágosodáson átesett fiatal szakértő a kezében lévő kincsből mit és mennyiért tud nekem akciósan átadni.

No, itt mondom meg én a tutit a másik tuti megmondó után. Vagy, inkább felteszem a kérdéseimet.

• Miért kell elhinnem, hogy egy név mögött van valami produktum?
• Miért nem kell ezt neki bizonyítania?
• Miért akar ő az önbizalmam taposásával haszonra szert tenni?
• Ő azt gondolja magáról, hogy segít?
• Nem érzi a súlyát annak, hogy hogyan gondolkodik az emberekről?
• Miért vannak ilyen sokan az ilyenek?

Gondolkodjunk együtt ezeken…

* Példa a saját útra, ami könnyű volt: Béla világ életében jól tanult, mindig szerette a számok világát. Egészen fiatal volt, mikor rájött,  hogy a matematika tudománya hívogatja. Engedett ennek a hívásnak. Tanulta amit szeret, az alsó iskolától az egyetemig. Matematika tanárnak tanult egy olyan úton, ami számára könnyű volt, s amit előtte is már nagyon sokan tapostak. Matematika tanárként dolgozott visszavonulásáig, sikeresnek nevezték. Mellette boldog is volt. Annak ellenére, hogy nem választott sem ismeretlen, sem nehéz utat…

** Komfort zóna definíció: Az alany vertikális középpontjától számított két méteres körön belül lévő dolgok halmaza. Mivel a középpontja egybe esik az alany középpontjával, viszonylag nehéz belőle kilépni.

forrás: Ez most nem érdekes, véleményem szerint sokan megírhatták volna ezt a tucat írást.