Fekete Istvánról már írtam. Például ebben a cikkben. 120 éve született Fekete István, 50 éve halt meg. Úgy látom, hogy valamit jól látott. A forrásban jelzett cikket érdemes végig olvasni, de én itt most a természettel kapcsolatos gondolatait emelem ki ebből az írásból.
Ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, és minden öreg fát már régen kivágatott, akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet
írja Fekete István először 1966-ban megjelent, Hú című regényében. Ezt Fekete bő ötven évvel ezelőtt vetette papírra, mára pedig napjaink egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb feladata, hogy felkészüljünk a klímaváltozással járó természeti, társadalmi és gazdasági problémák kezelésére.
Fekete hitte és vallotta, hogy a természet mindenek fölött áll, törvényeit nem szabad megbolygatni, és akár fájdalmak árán is meg kell őrizni. Ez a gondolat nagyon megfontolandó a 21. századi ember számára, akinek minden eddiginél nagyobb tudatosságra kell törekednie, hogy ne csak élvezze, meg is óvja a természet szépségeit, harmóniáját, írja a Móra Kiadó az író születésének évfordulója alkalmából.
forrás: https://hvg.hu/kultura/20200125_Fekete_Istvan_Vuk_Bogancs_A_koppanyi_aga_testamentuma