A kognitív folyamatok, képességek valósítják meg az értelmi működést, mely folyamatokat két nagy csoportba oszthatjuk, a közvetlen (érzékelés, észlelés, figyelem) és a közvetett (emlékezés, képzelet, gondolkodás) megismerő folyamatokra.
A közvetlen megismerő folyamatok a „jelenlévő, pillanatnyilag ránk ható közvetlen valóság felfogását teszik lehetővé”.
- Érzékelés – recepció: A külvilág ingereinek felfogása az érzékszervek, illetve érzékelő sejtek (receptorsejtek) segítségével, az érzékszervekre ható ingerek nyomán az agyban érzékletek jönnek létre, melyek az egyszerű ingerek tapasztalásaiként fogalmazhatók meg.
- Észlelés – percepció: Az érzékszervekre ható ingerek jelentéssel való felruházása, értelmezése, az érzékletek integrációiként jönnek létre az észleletek .
- Figyelem – szelekció: A tudat szelektív irányultsága, a fontos ingerek többi inger közüli kiemelése, illetve elkülönítése, „… legfontosabb funkciója (…) az észlelés kiemelése, élesebbé tétele, valamely részlet fókuszba állítása” .
A közvetett megismerő folyamatok a pillanatnyilag jelen nem lévő valóság felfogását, mélyebbre ható megismerését teszik lehetővé. A közvetlen megismerő folyamatokra épülve hatnak az egyén funkcionálására.
- Emlékezés – memória: Az emlékezés által korábbi észleleteinket fel tudjuk idézni, anélkül, hogy az őket eredetileg kiváltó ingerek jelen lennének, a folytonosság, az „én” érzését biztosítja számunkra.
- Képzelet – fantázia: „Az a lelki tevékenység, képesség, amellyel a tudatban a valóság ismert elemei alapján új képeket alkotunk”.
- Gondolkodás: „Az a legmagasabb rendű mentális folyamat, amely fogalmak alkotásával és gondolkodási műveletek segítségével a valóság összefüggéseinek megértését, új ismeretek szerzését és problémák megoldását teszi lehetővé. A gondolkodás során a valóság közvetett és mélyreható megismerése történik, a beszéd és a fogalomrendszer segítségével”.
forrás: http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/A_tanulasban_akadalyozottak/51_a_kognitv_kpessgek_rendszere.html