A depresszió egy betegség, ráadásul egy láthatatlan betegség. Akik kívülről szemlélik nehezen értik meg, akik benne vannak, nehezen tudják megmagyarázni.
Szedd össze magad! Ne hisztériázz! Ugyan már, nézd a dolgok pozitív oldalát! Mindened megvan, mégis mi bajod?
Általában ezeket a mondatokat hallja másoktól az, aki depresszióban szenved, s ami még rosszabb, ha az ember érzi, hogy valami nincs rendben, önmagának is ezt mondja. Pedig, mivel a depresszió nem választás kérdése, ezek a mondatok pont nem tűnnek megfelelőnek.
Mik azok a tévhitek, amiket a depresszió fogalma körül tapasztalunk?
- A depresszió olyan valami, amitől megszabadulsz, ha végre összeszeded magad: A depresszió nem választás kérdése. Nincs olyan ember, aki önszántából ilyen tüneteket akarna magának. A depresszió az agy kémiai állapotának, az ember működésének, és a környezetének bonyolult kölcsönhatása nyomán alakul ki – és ebben a kémiának jelentős szerepe van. Az ember akaraterejével nem tudja megváltoztatni azt, hogy milyen neurotranszmitterek váltódnak ki az agyműködésében. Simán az agy állapota kiválthat valakinél, vagy bent tarthat valakit a depresszióban – bár a környezeti hatások sem elhanyagolhatók.
- A depresszió a negatív gondolkodás eredménye: Az önsegítő könyvek és néhány pszichoterápiás irányzat is azt hangsúlyozza, hogy kezdjen el az ember pozitívan gondolkodni, lássa azt a poharat végre félig telinek. Ez bizonyos esetekben hasznos javaslat. Annyi a gond vele, hogy ez erős kognitív képességet feltételez. Ugyanakkor ha valaki depressziós, akkor a gondolkodása leszűkül, merevebbé válik, és pont azt a gondolkodási erőfeszítést képtelen megtenni, ami szükséges lenne az új hozzáállásmód elsajátításához.
- Okod van rá, hogy depressziós légy: Allison Abrams szerint a depresszió olyan megtévesztő és meggyőző, mint a korrupt politikus, aki bármi hazugságról meggyőz: „Nincs jogod depressziósnak lenni, hiszen mindened megvan. Hálásnak kéne lenned.” Pedig ez nagyon nem így van. A klinikai depresszióhoz nem kell több jogalap, mint ahhoz, hogy elkapd az influenzát. A fentihez hasonló, környezetből jövő biztatónak szánt mondások, azonban csak még tovább építik a bűntudatot a betegben, segítség helyett csak rontanak az állapotán. A depresszió betegség, nem azon múlik, hogy kinek mije van.
- Ha normálisan éled az életed, nem lehetsz depressziós: Ha influenzás vagy, otthon maradsz. A depressziónak viszont nincs kívülről látható tünete, sok depresszióval küzdő ember éppen úgy bejár a munkahelyére, teszi a dolgát, mint amikor nem volt beteg. A környezete nem is tud róla, hogy belül mit él át a betegsége miatt – mondja Madisyn Taylor mentálhigiénés szakember.
- Ha elég erős volnál, kutya bajod sem lenne: A depresszió nem erő kérdése. Sőt, tulajdonképpen ahhoz kell az erő, hogy valaki segítséget bírjon/tudjon kérni akkor, amikor szüksége van rá. A pszichés fájdalomtól való megszabadulás, a kigyógyulás sokszor igazán erőssé teheti a jellemet. Aki meggyógyult, az gyakran nagyon nagyra tudja értékelni a gyógyult állapotát, és erősen, másokat segítve éli életét. Sokak, akiknek a depresszió a társuk volt éveken át, korábbi traumák túlélői. Ha segítséget kaptak, és meg tudtak gyógyulni, akkor ők is képessé, erőssé válnak ahhoz, hogy segítsenek másokat, támaszt adjanak a rászorulóknak
Abrams azt mondja, hogy ha valaki depresszió diagnózist kap, akkor azt ne életfogytiglani ítéletnek értékelje, hanem inkább egy olyan akadálynak, amit le lehet küzdeni. És ha leküzdi, akkor megerősödve kerülhet ki belőle. Ehhez persze első lépésként az kell, hogy tudjunk, és merjünk beszélni róla. Szűnjön meg az a közhiedelem, ami stigmatizálja a mentális betegségben szenvedőket. Ha a témát nem a szőnyeg alá söpörjük, hanem kihozzuk a fényre, akkor rögtön kezelhetővé is válik.
forrás: https://divany.hu/eletem/2018/10/29/depresszio-betegseg