A magyarországi zsidók elhurcolása nyomán felmerülő bűntudatról és bűnrészességről készítette hetedik mozifilmjét Török Ferenc. Az 1945 igényes alkotás lett, de se nem elég átfogó, se nem elég érzékeny – ennél már készültek sokkal jobb művek a zsidóság és a többség történelmi viszonyáról.
forrás: https://www.filmtekercs.hu/fesztival/1945-kritika
Nem értek egyet a fenti gondolatokkal. Illetve – sok tapasztalat hiányában – azzal nem vitatkozhatok, hogy már készültek, vagy nem készültek -e jobb filmek a témában. Azzal viszont, hogy nem érzékeny már inkább kötözködnék. Lehet, hogy én vagyok érzékeny, s ezért, de szerintem a film elég sok érzelmet mutat be. A másik kérdés, hogy nem elég átfogó: egy háború utáni kis falu egy rövid történetét mutatja be: oroszok, szerzett vagyonok, uralkodó rendőr, nagyúr jegyző, alá- és felé rendelt szerepek, családon belüli problémák és a a visszatérők. Szerintem ezzel egy kis falu kis történetének kapcsán eléggé sok mindenbe bele enged látni, csak érzékelni kell a feszültséget, ami végig tapintható a film alatt.
A temetésre érkező visszatérők hozzák a fájdalmat, az alázatot, a ládákból előkerülő tárgyak minden szónál jobban érzékeltetik a lezárult korszak rettenetét.
Én nem a hiányokra koncentrálok: számomra nem érdekes, hogy miért tették a tetteikért utólag aggódók a tetteiket. A „most” viselkedése érdekes. A korszakban élők írásait olvastam már pár alkalommal: én ráismerek a „vaj van a füle mögött” típusra, s számomra érdekes kérdést szépen mutatja be a film. Volt egy korszak, amikor a tetteket igazolta a történelem. Félre értés ne essék, ez nem felmentés. Akkor meg lehetett tenni tetteket. A kor véget ért, az igazolás semmis lett. A tettekkel szembe kellett nézni, a felelősséget vállalni kellet, s nagyon érdekes, hogy ki hogyan teszi ezt. Másképpen a jegyző, másképpen a fia, másképpen a szőnyegeket pincébe cipelő anya/feleség és a szélsőséget megformáló stróman.
Nézd meg a filmet, nem fogsz csalódni!
