Kassai Lajos: A kérdés embere és a felelet embere

Kassai Lajos weblapját böngésztem. A bemutatkozásnál bukkantam Kassai ars poeticájára:

Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.

Ebből coachként és gyakorló „kérdések embereként” a felelet emberére vonatkozó rész nagyon érdekes számomra. A felelet embere a vallása által megadott válaszokkal a tarsolyában visszavonul és „hitének megfelelő rítusokban” él.

Nyilván nem tudom, hogy Kassai hogyan gondolkodik, mikor ezt a mondatot megfogalmazza, ezért csak a saját szemüvegemen keresztül, az én mozimban ülve látom ezt a gondolatot. Itt ülve viszont azt látom, hogy ez egy nagyon zseniális, empatikus és számomra bölcsnek tűnő megfogalmazás.

E mögé a meghatározás mögé mindenki be tud állni, aki nem a kérdések embere:

• Az, aki ténylegesen a (z egyházi) vallás embere: „én a vallásban hiszek, nincsenek kérdéseim.„
• Az, aki saját magában hisz, legyen az pozitív tartalmú hit, vagy elvakult gőg (nekem senki ne mondja meg…): „én magamban hiszek, mindent jól csinálok, magamnak parancsolok, nincsenek kérdéseim.”
• A lusta: „én már elfáradtam, dolgoztam eleget, tovább úgy sem jutok, nekem elég a sör és a foci a TV-ben, nincs kérdésem.„
• Az elfáradt: „jó lenne menni, de már nincs erőm kérdéseket feltenni.„
• Aki sosem volt a kérdések embere: „Én ebben a faluban, ebben a házban élek régóta, s nekem ez jó így, nincsenek kérdéseim.„
• És a még tízezer féle megközelítés…

S bár úgy hangzik ítélettel fogalmazom meg a fenti pár példát, nem azzal teszem, számomra pont ez a tanítás Kassai gondolatában: számomra, aki a kérdések embere vagyok nehezen érthető, hogy a többiek miért nem kérdések emberei, miért a felelet emberének lenni választást hozták meg. Lehet, hogy ilyen egyszerű az egész… Én minden esetre ezekkel a gondolatokkal már jobban értem ezt a kérdéskört…

forrás: https://www.lovasijaszat.hu/kassai-volgy/kassai-lajos/