Szeretek a természetben lenni. Nem csak gyalogolni, hanem szinte bármit örömmel tudok ott tenni: pihenni, dolgozni, nézelődni. Szeretem az erdő illatát. Minden évszakban, minden napszakban. Ugyanígy vagyok a tenger illatával. A széllel. Az esővel. Gyerekkorom óta vonz a természet. Rengeteg élményem van az úgynevezett természet lágy ölével kapcsolatban. Abban is biztos vagyok, hogy még rengeteg élmény vár ránk együtt. A természetre és rám.
Amikor a lent idézett cikket elolvastam, megint azt gondoltam, hogy ha módszernek, megoldásnak tekintjük a természetben töltött időt, akkor én ösztönösen/véletlenül megint jól választottam annak idején.
A hétköznapjainkat gyakran csak az otthonunk és a munkahelyünk zárt falai között töltjük el, és akár napokig nem megyünk ki a természetbe. Pedig az elmúlt években több kutatás is rávilágított arra, hogy a szabadban eltöltött idő nemcsak a testünkre, hanem pszichés állapotunkra is nagyszerűen hat.
David Strayer amerikai kutató szerint ha kint vagyunk a szabadban, az agyunkban pozitív változások játszódnak le, melyek elősegítik fizikai és mentális jóllétünket. Hogy pontosan mi ennek az oka? A Mindful online magazin cikke a természetjárás pozitív hatásait ismerteti – vagyis azt, milyen hatással van mindez az agyunkra.
Egy japán kísérletben az egyik vizsgálati csoportnak a természetben, a másiknak a városban kellett sétálnia. Megmérték a vizsgálati személyek vérnyomását, érdeklődtek a hangulatuk felől és arról, mennyire érzik magukat feszültnek. Az erdőben sétálók vérnyomása alacsonyabb volt, jobb hangulatról és kevesebb feszültségről számoltak be. A kutatók meggyőződése, hogy nemcsak önmagában a testmozgás, hanem más, külső tényezők is elősegítik a stressz-szint csökkenését.
Ha kilépünk a „zöldbe“, úgy érezhetjük, máris sokkal jobban vagyunk, és ezt nem csak az előbb említett stressz-szint csökkenés okozza. Gregory Bratman, a Stanford University professzora szerint más is közrejátszik ebben. Kutatásában a résztvevők egyik csoportja a szabadban, a másik pedig városi környezetben sétált ötven percet. A séta előtt és után is rákérdeztek a vizsgálati személyek érzelmi állapotára, emellett tesztelték a rövidtávú memóriájukat is. A szabadban sétálók kevesebb szorongásról, negatív érzésről, emellett több pozitív érzelemről számoltak be, és nem rágódtak annyit problémáikon. Sőt, a rövidtávú memóriájuk is jobbnak bizonyult a másik csoporthoz képest.
A XXI. században, a modern technológia világában élünk, ahol a figyelmünket állandóan meg kell osztanunk. A szakemberek szerint azonban az agyunk nincs felkészülve a már túlzóan nagy információáradat befogadására. Emiatt pedig könnyen fáradékonynak, túlterheltnek érezhetjük magunkat, de gyorsabban jelentkezhetnek a kiégés tünetei is. Bármilyen céllal is használjuk a mobilunkat, például telefonálunk, sms-ezünk, fényképet készítünk vagy csak játszunk, mindezzel a prefrontális agyterületeket terheljük le, s ennek következtében csökkenhet a kognitív teljesítményünk.
Strayer szerint ha megengedjük magunknak, hogy „csak úgy“, semmi nélkül legyünk a természetben, tehát nem viszünk magunkkal semmilyen elektromos készüléket, a prefrontális régió pihenni tud. Ezzel lényegesen javulhat kognitív teljesítményünk – a figyelem, gondolkodás, emlékezet, érzékelés –, és éppúgy növekedhet kreativitásunk, problémamegoldó készségünk és pszichés jóllétünk is.
A Berkeley University professzorai több kutatásukban is azt vizsgálták, vajon az anyatermészetben eltöltött idő befolyásolhatja-e azt, hogy mennyire vagyunk nagylelkűek és segítőkészek másokkal, illetve mennyire vagyunk képesek megbízni másokban. Eredményeik szerint már önmagában az, ha természetképeket nézegetünk, pozitívan befolyásolja viselkedésünket: tehát segítőkészebbek, nagylelkűbbek leszünk társainkkal, és több pozitív érzelmet élhetünk át.
Kinn a szabadban járva feltöltődünk energiával, stressz-szintünk csökken, kilépünk a mindennapok „mókuskerekéből“. Sokkal frissebbnek és energikusabbnak érezzük magunkat, kreativitásunk szárnyra kap. Nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk és pozitívabban viszonyulunk környezetünkhöz is. Sokkal inkább jelen vagyunk ilyenkor a pillanatokban, mint bármikor máskor.
De vajon mennyi idő szükséges ehhez? “Legalább három nap kellene ahhoz, hogy kiszakadjunk a monoton hétköznapokból, kiszellőztessük a fejünket és kellőképp regenerálódjunk testileg és lelkileg is. Azonban erre sajnos nincs mindig lehetőségünk” – mondja Strayer.
Ha nincs lehetőségünk többnapos kirándulásra, találhatunk olyan tevékenységeket, amelyek segítségével rövid idő alatt is feltöltődhetünk:
- megpróbálhatunk kiszakadni az online térből, kapcsoljuk ki a mobilt, laptopot, TV-t, és menjünk el sétálni, bringázni egyet a városban,
- megihatjuk a reggeli kávénkat a kertben, vagy valahol a szabadban
- ha munkahelyünk zöldövezetben van, akár az ablakon kitekintve gyönyörködhetünk a természet szépségében
- leülhetünk egy parkban, hallgathatjuk a madárcsicsergést, környezetünk hangjait
- megpróbálhatunk egy padon ülve relaxálni, befelé figyelni, tudatosan jelen lenni
Ha minden szabad percünkben a telefonunkat nyomkodjuk vagy a képernyő előtt gubbasztunk, megfosztjuk magunkat valami egészen különleges élménytől: az igazi világtól.
forrás: https://bicajos.com/...-a-kirandulas-az-egyik-legjobb-dolog-amit-az-elmeddel-tehetsz/