Nem csinálod, ha érzelmesen intelligens vagy

Mindenki kritikus néha, és ez teljesen természetes. Az építő kritika például elmaradhatatlan a munkahelyen, sőt még a párkapcsolatokban is szükséges lehet, de nem szabad vele túlzásba esni. A túlzott mértékű kritizálás ugyanis elveszi az energiákat, szűklátókörűvé tesz, és sokszor csupán az egész egy védekezési mechanizmus része. Az emberek sokszor saját bizonytalanságukat, irigységüket próbálják így ellensúlyozni, ám annak nincs szüksége erre, aki magas érzelmi intelligenciával rendelkezik.

Ők tudják, milyen káros és felesleges a haszontalan kritika, tisztában vannak azzal, hogy ezzel nem tudják hatékonyan kezelni kétségeiket, szorongásaikat, illetve azzal is, hogy ha másokat bántanak, attól nekik nem lesz jobb az életük. Nem pazarolják ilyenre az idejüket, energiájukat, hanem inkább önmaguk és mások fejlesztésére koncentrálnak.

Az emberek általában rendre, biztonságra és kiszámíthatóságra vágynak az életük legtöbb területén. Vannak azonban dolgok, amiket nem lehet előre megjósolni, és amiken nem is érdemes előre idegeskedni. Sokan egyenesen rettegnek a bizonytalanságtól, állandóan aggódnak a jövő miatt, ez a szorongás azonban tönkreteszi a mindennapjaikat. Úgy hiszik, a folytonos agyalás segít megoldani minden problémát, de az az igazság, hogy ez nem így van, és a forgatókönyv sokszor nem a tervek szerint alakul.

A magas EQ-val rendelkezők úgy vélik, jobb szembenézni a valósággal, mint tagadni azt, és azt is tudják, hogy nem aggódhatnak állandóan azon, mi lesz majd később, mert így sosem élik meg igazán a pillanatot, sosem lesznek boldogok. Mindent megtesznek, hogy úgy alakítsák az életüket, ahogyan szeretnék, megdolgoznak a sikerekért, eltervezik a fontos lépéseket, de nem akarnak mániákusan kontrollálni minden történést. Nem viszik túlzásba a felesleges aggódást, és így sokkal jobban élvezik az életet.

A múlt hibáin való töprengés még feleslegesebb, mint a jövőn való szorongás. Sokan nem tudnak továbblépni a múltbéli eseményeken, rossz döntéseken, és évekkel, évtizedekkel később is emésztik magukat miattuk. Nem könnyű túllendülni egy hasonlón, ám az nem megoldás, ha valaki állandóan újrajátssza a történteket, és azon agyal, mit kellett volna másképp csinálnia.

Az érzelmileg intelligens emberek tudják, hogy ami megtörtént, azon már nem változtathatnak, a rossz emlékek folytonos felidézése, a hibák állandó elemzése pedig csak elveszi az energiájukat, lelombozza a hangulatukat, eltereli a figyelmet a fontos dolgokról, és szorongást okoz. Nem töprengenek a múlton, de igyekeznek tanulni a ballépéseikből, és ehelyett inkább a jelenre koncentrálnak.

A magas EQ-jú emberek nem támasztanak irreális elvárásokat mások iránt. Sokan határozottan elképzelik, hogy kinek mit kéne tennie, hogy kellene viselkednie, és ha ez nem úgy történik, ahogyan ők elgondolták, akkor csalódottá válnak, dühösek a környezetükre. Az érzelmileg intelligens személyek azonban megpróbálnak a realitás talaján maradni, és nem arra fókuszálnak, hogy mit várnak el családtagjaiktól, párjuktól vagy munkatársuktól, hanem próbálják kihasználni a velük töltött időt.

Valódi határokat, követelményeket szabnak másokat illetően, és ha ezeket valaki nem teljesíti, nem tartja be, akkor nem megsértődnek, hanem szóvá teszik, és kommunikációval igyekeznek megoldani a problémákat.

Alacsony EQ-val nehéz eldönteni, milyen szituációban milyen viselkedési módok helyénvalók, mikor mit illik, nem illik, kell, nem kell cselekedni. Mivel az ilyen emberek nem értik mások érzelmeit, az sem meglepő, hogy képtelenek érzelmileg behatárolt szituációkhoz alkalmazkodni, azokat helyesen megélni, így mások reakcióit is gyakran értékelhetik túlérzékenynek.

Jellemző rájuk, hogy szeretik uralni a beszélgetéseket. Még ha kérdeznek is, inkább maguk felé terelik a szálakat. Ha először úgy tűnik, hogy figyelnek, és megértik, mit és miért mesélnek nekik, a végén mindig ott lyukad ki a beszélgetés, hogy rákontráznak az elmondottakra.

Legyen barát, családtag, munkatárs, az alacsony EQ-val rendelkezők bárkit könnyen belerángatnak egy teljesen értelmetlen vitába, aminek a kimenetelét az érzelmileg alacsony szinten lévő emberek nem tudják az érvek ütközetére bízni. Ha úgy érzik, vesztésre állnak, meg sem hallják a másik ellenvetéseit, és ahelyett, hogy figyelembe vennék őket, inkább hitelteleníteni próbálják azokat. Mindenáron igazuk kell, hogy legyen, és nem tudnak szimplán egyetérteni, vagy nem egyetérteni.

Gyenge empatikus készségeik miatt nem veszik észre, ha valakit megbántanak, megsértenek, és meglepetésként érheti őket, ha az illető neheztel rájuk. Ugyanebből kifolyólag össze is zavarodhatnak, és gyakran mérgesek is lehetnek, mert mások elvárják tőlük, hogy tudják, hogyan éreznek. De az is lehet az alacsony EQ jele, ha valaki nem tud mit kezdeni az érzelmileg fűtött helyzetekkel. Ezeket a legnehezebb dekódolni, így az ilyen emberek gyakran egyszerűen csak kisétálnak a hasonló helyzetekből, így nem kell a szituáció érzelmi vonzataival, következményeivel foglalkozniuk. Saját érzelmeiket is pont ezekből az okokból kifolyólag nyomják el olyan gyakran.

Bármilyen szociális kapcsolat kiépítéséhez és fenntartásához érzelmi közösségvállalás és kölcsönösség szükséges, az alacsony érzelmi intelligenciájú emberek pedig erre sokszor képtelenek. Társaságban nem egyszer tűnnek elérhetetlennek, ridegnek, a velük való társalgást súrlódások kísérik. Emiatt inkább képlékeny vagy egyenlőtlen kapcsolatokat tudnak kiépíteni.

Alacsony EQ-val nehéz belelátni mások fejébe, így az ilyen személy nem érti, miért vált ki negatív visszahatást a környezetben egy-egy cselekedete, amit sokszor indokolatlan rosszindulatként is dekódolhat. Pont emiatt vállal nehezen felelősséget tetteiért: mert nem érti, azok miért voltak rosszak.

Nehezen értelmezik és kontrollálják érzelmeiket, emiatt könnyen kifakadnak anélkül, hogy egyáltalán felfognák, ők maguk miért is vannak feldúlva. Gyakoriak náluk a váratlan és indokolatlanul nagy intenzitású érzelmi kitörések. A legkisebb dolgok kiboríthatják őket, és azok következtében órákig is feldúltak lehetnek.

Az érzelmi inkompetencia nem olyan dolog, ami csak ritkán fordul elő a mai világban, számos oka lehet, ha valaki ilyen irányba fejlesztette – tudattalanul vagy tudatosan – a személyiségét. Lehet állandó vagy ideiglenesen előforduló viselkedésminta, gondoljunk csak valakire, akihez nem lehet szólni, amikor mérges. Viszont okozhatja trauma vagy csalódás, és jelezhet régről eredő kötődési zavarokat is. Bármi is legyen, megfelelő odafigyeléssel és akarattal az érzelmi intelligencia is fejleszthető.

Mindenki érzelmek tömkelegét tapasztalja meg élete során, ám a magas EQ-val rendelkezők sokkal jobban és gyorsabban felismerik őket másoknál. Brook Sprowl párterapeuta szerint szinte mindig tudják, mi váltja ki belőlük az érzéseket, képesek őket kezelni és szavakba önteni. Mindezeknek köszönhetően még a legnagyobb gondok, a legkomolyabb problémák esetén is racionális döntéseket hoznak, és tudják, mi a legjobb számukra.

Raffi Bilek párkapcsolati tanácsadó szerint egy magas EQ-jú ember nem csak egyszerűen meghallgat másokat, hanem aktívan teszi ezt. Úgy, hogy teljesen megérti őt, rákapcsolódik az érzelmeire, ráhangolódik a testbeszédére, és mindig képes megfelelően reagálni. Ezeknek köszönhetően a beszélgetőpartner könnyebben megnyílik, bátrabban felfedi a gondolatait, és nagyobb eséllyel alakul ki köztük közelibb kapcsolat.

Dr. Perpetua Neo pszichoterapeuta hozzátette, hogy tisztában vannak azzal, mennyire értékes az idejük, illetve azzal is, hogy szükségük van pihenésre, feltöltődésre, ezért senkinek nem félnek nemet mondani. Ha úgy alakul, udvariasan visszautasítják a pluszfeladatokat, a főnökök kéréseit, amennyiben úgy érzik, nincs rá kapacitásuk. Nem hibáztatják magukat, általában nem küzdenek a döntésük miatt bűntudattal, és ezt nagyon is jól teszik. Ezzel ugyanis hozzájárulnak mentális egészségük megőrzéséhez és a kiégés megelőzéséhez.

Az életben gyakran akadnak olyan helyzetek, amikor nehéz pozitív maradni, de egyébként is sokan negatív beállítottságúak. A magas EQ-jú emberek azonban minden szituációban képesek a jóra koncentrálni, és nem vesznek el a sötét gondolatokban. Felmérik a problémát, a lehetséges következményeket, de általában nem a legrosszabb kimenetelre összpontosítanak, hanem igyekeznek a számukra legoptimálisabb történésekre fókuszálni. Tudatosan próbálnak pozitívak maradni, és ezzel nem csak a boldogságukat mozdítják előre, hanem sok felesleges aggodalomtól kímélik meg magukat.

Szintén jellemző rájuk, hogy nagyon nyitottak mások felé, és igazán érdekli őket, hogy mi történik azokkal, akikhez közelebb állnak. Nem csak udvariasságból beszélgetnek és kérdezősködnek, hanem valóban törődnek az emberekkel. Empátiával fordulnak mindenkihez, ezért sokan kedvelik őket.

Tisztában vannak azzal, hogy mi okoz számukra boldogságot, és igyekeznek minden napjukba örömöt csempészni. Bármilyen kemény munkanapról is legyen szó, legalább egy pici időt mindig próbálnak önmagukra szánni. Az apró dolgokban is meglátják a szépet, szórakozást visznek a hétköznapi tevékenységekbe, így megőrzik mentális egészségüket, jókedvüket és pozitivitásukat.